Miért kiabálnak az anyák? Az 5 leggyakoribb tévhit
Had mutatkozzak be neked: Pethő Orsolya vagyok, pszichológus, és édesanya. Az Anya Szerviz és a Kölyök Szerviz megálmodója, aki akármilyen szörnyen is viselkedett, képes volt változtatni a dolgokon. A magam és a hozzám forduló édesanyák tapasztalatait integrálva segítek most neked, hogy tisztábban láss. Tudom, hogy jó anyuka szeretnél lenni, és most ebben segítek neked.
A következőkben az 5 leggyakoribb tévhitről olvashatsz, amelyek meggátolják az édesanyákat abban, hogy türelmesebbek legyenek és kevesebbet kiabáljanak.
Az irodámban legtöbbször elhangzó mondat, amivel édesanyák hozzám fordulnak és segítséget kérnek:
“Nem ismerek magamra, borzalmasan türelmetlen anya vagyok”
Rengeteg édesanya érzi azt (persze joggal), hogy megváltozott, amióta szülővé vált és ez a változás nem mindig tűnik pozitívnak. A gyereknevelés bizony piszok nehéz, fizikailag és érzelmileg is megterhelő. Sok a váratlan, ismeretlen helyzet, amelyre megoldást kell találnunk, s közben a háttérben zajlik életünk legfontosabb metamorfózisa: felnőtté, szülővé válunk.
Csoda, ha nem mindig teljesítünk a legjobban?
Nézzük most azokat a tévhiteket, amelyek meggátolják az édesanyákat abban, hogy fejlődni, változni tudjanak és türelmesebbek, kevésbé kiabálósak legyenek.
Az első tévhit: ha kiabálok a gyerekkel, rossz ember vagyok
Rengeteg kiabálós, türelmetlen anyukával találkoztam már, és egy dolgot biztosan állíthatok: egyáltalán nem rossz emberek. Sőt. Egytől egyig szeretetreméltó, csodálatos nők, akik inkább rászorulók, mint elkövetők. Ahogy te is, még ha nem is ezt érzed most.
Nem a tetteink határoznak meg minket. Bármelyikünkkel előfordulhat, hogy valami olyat tesz, ami nem egyezik az értékrendjével. Mindannyian követünk el, követtük el hibákat – de ez még nem jelenti azt, hogy rossz emberek vagyunk. Csupán azt, hogy emberek. A kiabáló, türelmetlen anyukák egyáltalán nem akarnak kiabáló, türelmetlen anyukák lenni, ahogy te sem. Ezt tapasztalatból tudom. És mindent meg is tesznek ezért. Ha az édesanyák bűntudatából tornyot lehetne építeni, biztosan elérne az égig. A paradoxon éppen az, hogy a kiabálós anyukák jó emberek. Túl jók, és tökéletesek akarnak lenni. Ez a magasra helyezett léc is közrejátszik a türelmetlenségükben. Minél inkább tökéletesek akarnak lenni, annál kevésbé sikerül.
Második tévhit: ha kiabálok a gyerekkel, azért van, mert nem szeretem eléggé
Talán már te is tapasztaltad, hogy a legjobban azokat az embereket tudjuk bántani, akiket a legjobban szeretünk. Udvariasak vagyunk a zöldségessel, a kollégánkkal, a szomszédunkkal, de a szeretteinkkel már nem marad elég energiánk arra, hogy kedvesek legyünk. Aki már kiabált a gyerekével tudja, milyen érzés az, amikor a szeretett és ártatlan gyermek hirtelen veszélyesnek és ellenségesnek tűnik. Ilyenkor valóban vészhelyzeti üzemmódba kapcsol az agyunk és a viselkedésünknek semmi köze sincs ahhoz, hogy szeretjük e a gyereket. A túlélésért küzdünk, és ilyenkor kicsit sem vagyunk udvariasak.
Ám mégiscsak fontos megvizsgálnunk a szeretetet, de meglepő módon önmagunk szeretetét, ha a türelmetlenség, a kiabálás gyökereit keressük. Tapasztalataim szerint ez az a terület, az önmagunkkal való bánásmód, ami tettekért kiált, ha türelmesebbek akarunk lenni a gyerekeinkkel.
Harmadik tévhit: azért kiabálok, mert nincs elég önuralmam
Azt át szoktad gondolni, hogy mennyi erőfeszítésedbe tellett eddig nem kiabálni? Az édesanyákat, akikkel dolgozom, megtanítom arra, hogy az erőfeszítést, a szándékot ismerjék el magukban, és ne csak magát a végső teljesítményt bírálják. Erre azért van szükség, mert a maximalizmus csökkenti az önbecsülésünket, pedig arra nagyon nagy szükségünk van a fejlődéshez. Alacsony önbecsüléssel újabb és újabb köveket görgetünk a változásunk elé.
Vagyis, a kiabálás mögött nem is az önuralom, hanem az önbecsülés hiánya áll. Ráadásul önuralmunk nem állandó mértékű. Egy jól képzett ügynök is előbb-utóbb megtörik és mindent bevall, ha az alapvető szükségletei nincsenek kielégítve. Idegrendszerünk működését leginkább az alvásmegvonás befolyásolja, ami a kisgyereket nevelő anyákra fokozottan jellemző.
A türelmetlenség és a kiabálás pusztán tünete valaminek. Valamilyen lelki vagy testi hiányállapotnak, amelyek miatt a tested, az idegrendszered és a lelked nem jut elegendő energiához, hogy képes legyél kiállni a nevelés nehéz próbáit, stresszhelyzeteit.
NEKED AJÁNLOM
Zéró kiabálás, Max türelem online kurzus
Felderítettem azokat az okokat, amelyek türelmetlenségünk, kiabálásunk mögött állnak, és kidolgoztam egy módszert arra, hogyan lehet ezen változtatni. És szeretném mindezt veled is megosztani.
Mindezt egy, a saját tempódban elvégezhető, saját időbeosztásodhoz igazított kurzusba sűrítettem.
Negyedik tévhit: ha kiabálok a gyerekkel, olyan vagyok, mint az anyám
Huh. Erős mondat. Sokunk legmélyebb félelme. De biztos vagyok benne, hogy nem igaz. Tudod miért? Mert már átlépted a tudatosság kapuját. S bár még működnek a begyakorolt automatizmusok, már rálátsz a problémára. Ez már a “tudatos nemtudás” fázisa, ami már jóval több, mint az előző generációk öntudatlan automatizmusai. És ha már rálátsz a problémádra, azt jelenti, hogy már nem vagy benne. Készül a megoldás is. Persze még hosszú az út odáig, de egy nagyon fontos lépést tettél meg azáltal, hajlandó vagy belenézni a tükörbe. És ezért mindenképpen elismerést érdemelsz. Nem csak tőlem, saját magadtól is. Feszítő, idegesítő, néha elkeserítő, amikor már tudjuk, hogy mi az, amin változtatni szeretnénk, de még nem sikerült. Nm véletlenül. Épp ez a rossz érzés lesz a segítségedre. Ez az, ami rávesz arra, hogy változtass. Újra kell írni az idegrendszeredben az útvonalakat. A régi, megszokott idegpályák helyett új utakat kell alkotnod. Ez kitartó, állhatatos munkát igényel majd.
Ötödik tévhit: ha kiabálok a gyerekkel, azzal egész életére kiható sérüléseket okozok neki
Ez az, amitől szintén félnek, rettegnek az édesanyák. Könnyeikkel küszködve beszélnek róla, mennyire nem szeretnék, ha gyermekük ugyanúgy sérülne, mint ők maguk. Azt szeretnék, hogy boldog legyen. És mégis, milyen érdekes, hogy úgy érzik, nem tudják befolyásolni a viselkedésüket nem tudnak türelmesebbek lenni, bármennyire is szeretnének. Viselkedésük nem szándékos, tisztában vannak a lehetséges következményekkel és mégsem tudnak olyan anyukák lenni, amilyenek szeretnének.
Mi lehet ennek az oka?
Csupa jó szándékú édesanya, akinek a szíve tele van gyermeke iránt érzett szeretettel, mégis sárkányként viselkedik. Sok év tapasztalata áll mögöttem ahhoz, hogy végre meg tudjam válaszolni ezt a kérdést. Felderítettem azokat az okokat, amelyek türelmetlenségünk, kiabálásunk mögött állnak, és kidolgoztam egy módszert arra, hogyan lehet ezen változtatni. És szeretném mindezt veled is megosztani. Szeretném, hogy olyan édesanyává váljál, amilyen mindig is szerettél volna lenni.
Mindezt egy, a saját tempódban elvégezhető, saját időbeosztásodhoz igazított kurzusba sűrítettem.
NEKED AJÁNLOM
Zéró kiabálás, Max türelem online kurzus
Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg, hogy minél több szülőhöz eljuthasson, akik hozzád hasonlóan keresik a kiutat a gyereknevelés labirintusában! Köszönöm, ha gondolsz rájuk!
Pethő Orsolya, pszichológus
Megosztás:
