Tizenkét szülőből egy azt állítja, hogy egyik gyermeküket jobban szereti, mint a többit. Egy névtelen kutatásban a megkérdezettek 62 %-a bevallotta, hogy nem fordít ugyanannyi figyelmet az egyes gyermekeire. 8 százalék azt mondja, hogy van kedvenc gyermeke, akivel máshogy bánik, mint a többivel. 42% valamiféle szorosabb kötelékre hivatkozik, néhányan a gyerekek különböző igényeit, illetve a magatartási problémákat látják a háttérben. A kutatásban résztvevő szülőket saját gyerekkorukról is megkérdezték, s a társaság majdnem fele arról panaszkodott, hogy az ő családjában igenis erősen kivételeztek az egyik gyerekkel.
Van kutató, aki egyenesen azt állítja, hogy a szülők 95 %-ának igenis van kedvenc gyereke, a többi 5 % pedig hazudik. Érdekes mindenesetre, hogy mint a kivételezés elszenvedői, vagy alanyai jóval többen számolnak be a jelenségről, mint ahányan bevallottan gyakorolják azt. Még a szülők temetésén is gyakori, hogy a testvérek vitatkoznak arról, ki volt a kedvenc. Nem tudom, hogy lehet e egyik gyereket valóban jobban szeretni, mint egy másikat, de az biztos, hogy máshogy szeretni igenis lehet.
Akinek egynél több gyermek van, tudja, miről beszélek. Az amúgy is állandó „elég jó szülő vagyok-e lelkiismeret furdalás” mellé egy újabb csatlakozik: „mi lesz az elsővel, ha a másodikra is kell figyelnem” – és vicaversa. Képtelenség kettő, vagy több gyerek között egyenlően megosztódni. A figyelem véges, de a szeretet nem. Többgyerekes édesanyák arról számolnak be, szinte más szóval kéne illetni a különböző gyerekeik iránt érzett szeretetüket. Amikor szavakban próbálják meg tetten érni a különbséget. Van, aki különböző színűnek, ízűnek, formájúnak, vagy intenzitásúnak írja le érzelmeit.
A gyerekek, még ha ugyanazoktól a szülőktől is származnak, nagyon egyediek, energiában, személyiségben, „szerethetőségben”. Nem kétlem, hogy minden apa és anya – ha ez nagyságban egyáltalán mérhető – ugyanannyira szereti minden gyerekét, de sokan arról számolnak be, hogy egyik, vagy másik gyermeküket egyszerűen könnyebb szeretni.
Mert annyira hasonlít rájuk. Vagy éppen annyira különböző. Ugyanolyan a humoruk. Valahogy egy szemvillanásból tökéletesen értik egymást. Mert fiú. Mert lány. Mert ő az első. Mert ő a legkisebb. Mert ugyanaz a szeretetnyelvük, bújós, mint az anyja.
Szülőkkel dolgozva azt látom, hogy mindenki nagyon szereti a gyermekeit, és a tőle telhető legtöbbet igyekszik megadni nekik. Mégis gyakran előfordul, hogy ezek az érzések nem találnak célba, és a gyerek nem érzi „szeretve” magát. Hosszú távon komoly önértékelési gondokat okoz, és az egész család egyensúlyát felborítja, ha valamelyik csemete kilóg. Mert annyira hasonlóak. Mert annyira különböznek. Mert annyira más a szeretetnyelvük. Mert fiú. Mert lány. Mert ő a legidősebb, vagy ő a legkisebb.
Minden gyerek más bánásmódot igényel. Az egyiket már 8 évesen le lehet engedni a boltba egyedül, a másikat még tíz évesen se. Az egyikkel együtt kell tanulni, a másikkal nem. Azonban fontos, hogy a különböző gondoskodás mellett „szeretve” és „megértve” érezzék magukat. Íme, néhány tanács, ami segíthet ebben:
1. Nem múljon el nap úgy, hogy napi 5-10 percre külön-külön ne kapcsolódj minden egyes gyermekeddel. Lehet ez az ő játéka, az esti mese, vagy egy kis reggeli összebújás.
2. Lehetőleg heti egy alkalommal legyen 30 perced kettesben minden egyes gyerekedre, amikor valami olyat csináltok, amit ő szeretne.
3. Fogalmazd meg, rajzold le, vagy más módon jelenítsd meg, hogyan szereted őt. Ebben benne lehet az is, miért kihívás az édesanyjának, édesapjának lenni. Az a tapasztalatom, hogy elcsitítja a feszültségeket már az is, ha beszélünk róluk. „Tudod, nagyon szerettem volna egy kisfiút. Amikor megtudtam, hogy lány vagy, nagyon örültem neked, és ez mindig így is lesz, de magammal még van egy kis dolgom, mert ez nekem nehéz, de rajta vagyok, megoldom.”
4. Csak figyeld és ismerd meg. Főként azokat a gyerekeidet, akik távolabb állnak tőled, akiket nehezebb megértened, mert olyan különbözőek vagytok. Olyan ez, mint a slágerek, minél ismerősebb, annál jobban tetszik.
5. Fogadd el olyannak, amilyen, ne akard megváltoztatni. Nem kisebb dolog, mint a boldogság és önmagunk szeretete ered innen – anyánk, apánk el tudott e fogadni és olyannak szeretni, amilyenek vagyunk. Lehet, hogy az egész család szeret túrázni, de Pistike inkább otthon ülne. Lehet, hogy a zenész családban Piroska épp botfülűnek születik, de gyönyörűen rajzol. Lehet, hogy Klári úgy érzi, valójában fiú. Lehet, hogy Peti ADHD-s, és iszonyú sok energiát igényel. De mind csak arra vágyik, hogy szeresd olyannak, amilyen.
Pethő Orsolya
pszichológus
Az írás a Cukimamik blogomon jelent meg.
Eszköztár a nevelési problémák megoldására.
A játékgyűjteményekbe azokból a játékokból válogattam ki a legjobbakat, amelyeket a praxisomban ajánlani szoktam a hozzám forduló szülőknek, nevelési problémáik megoldására.