Ha szeretnéd megkönnyíteni számukra a folyamatot, négy fontos területre érdemes koncentrálnod:

1. A régi: Hagyd, hogy kifejezze az érzelmeit a költözéssel kapcsolatban!
2. Az új: Legyen valami, amit várhat az új helyen!
3. Te vagy a főnök: Tartsd magadat jól, foglalkozz a saját lelkeddel!
4. Legyen a gyereknek is kontrollja a folyamat felett!

1. A gyerekek a legkülönfélébb érzelmekkel reagálhatnak a költözésre - akárcsak mi magunk. Félhetnek tőle, lehetnek szomorúak, vagy akár dühösek is, s mindez együtt is megjelenhet, miközben ezzel párhuzamosan nyilván sok öröm, várakozás is kapcsolódik hozzá. Mindenkinek nehezebb lesz, ha a lelkiismeretfurdalás, vagy a saját feszültségeid miatt nem tudod stabil érzelmekkel fogadni a kicsi kiborulásait. Amikor a mi idegeink is készen vannak, hogyan is tudnánk elvárások nélkül, együttérzéssel meghallgatni a gyerekeket? “Anya, nem akarok elköltözni!” vagy egyenesen azt mondja: “Nem fogok elköltözni!” - elég ijesztő ezt hallgatni a kisiskolás vagy a tini szájából. Mit tehetünk ilyenkor?
Lehetünk mi is dühösek, mert rettegünk attól, hogy mit teszünk a gyerekünkkel, vagy nem tűrjük a szemtelen engedetlenségét és mondhatjuk, hogy márpedig költözünk fiam, ha tetszik, ha nem!
Lehetünk már annyira fáradtak és feszültek, hogy akár le is kiabáljuk a haját, vagy együtt zokogunk a dobozok felett, a végén még a gyerek fog vigasztalni minket.
Végül lehetünk stabilak és magabiztosak annyira, hogy tudjuk, a lehető legjobb döntést igyekeztünk meghozni, sokféle szempontot vettünk figyelembe, a költözés mellett tettük le a voksunkat. Együttérzéssel és szeretettel meghallgatjuk a gyereket, igyekszünk a testi épségét biztosítani, amikor dühöng, és garantáljuk, hogy jelen vagyunk, figyelünk rá, kíváncsiak vagyunk az érzéseire, segítünk, ha kell.

Mielőtt buzgón elkezdenénk gyakorlati megoldásokat kínálni a számunkra kényelmetlen negatív érzelmeire - pl. “Hidd el, ott is lesznek barátaid!”, vagy “Ne szomorkodj, sokkal nagyobb szobád lesz, mint most!” - csak hallgassunk, és hallgassuk meg mi nyomja a lelkét úgy igazán. A jó szándékú és persze a kényelmetlen érzések megszűntetésére irányuló megoldási kísérleteink azt üzenik: ne érezd, amit érzel. Ez pedig hosszú távon káros. A költözés és minden változás végeredményben egy gyász folyamat is, s minél később szól bele az értelmünk, annál jobb. A tisztán megélt, áramló érzelmek hamar elmúlnak a szerető, együttérző biztonságot adó szülők támaszt adó jelenlétében.

A kisebb gyerekek nem biztos, hogy ilyen egyértelműen jelzik majd, mi zajlik bennük. Ők lehetnek engedetlenebbek, hisztisebbek, vagy épp tapadósabbak, például nehezebben megy az esti elalvás, reggel az elválás az oviban. Őket főként a közös játékban tudjuk meghallgatni. Tegyétek félre most a fejlesztő és társasjátékokat, s a legnagyobb felfordulás közepette is legyen napi 10-15 percetek sok kapcsolódással, testi érintéssel járó közös hancúrozásra, nevetésre.

A bennszorult érzelmek szorongáshoz vezethetnek, és még az új helyen is nehezítik majd az alkalmazkodást, megzavarhatják a nyugodt éjszakákat. Beszéljetek nyíltan arról, ki mit sajnál itthagyni, mi és ki hiányzik majd neki. Találjatok ki egy rituálét, amely során elköszöntök a kedves tárgyaktól, helyektől, emberektől.

2. Amikor jórészt elcsendesedtek az érzelmi hullámok, már nyitottak lehetnek a gyerekek arra, mi vár rájuk az új helyen. Egy új versenyautós ágy, plafonba szerelt hinta, magaságyás a kis kertészeknek, vagy a kiskutya, aki ott már elfér majd - mind mind olyan örömforrások, amelyek segítenek átlendülni a nehézségeken. Fedezzétek fel a környéket, keressétek meg a közeli klassz játszóteret, egy jó éttermet a legjobb sültkrumplival, a legkirályabb fagyizót. Kritikusként táblázatot is vezethettek a különböző környékbéli helyekről - ez megint ad egy lehetőséget arra, hogy gyermeked szabadon kifejezhesse a véleményét, s ha még mindig ventillálni szeretne, nyitott fülekre találjon.

3. Nem érdemes kikészülnöd az egésztől, mert ki fogja ráadni az oxigénmaszkot a gyerekekre, ha te kidőlsz? Feküdj le időben, az a doboz maradhat holnapra, egyél jókat, menj el egy masszázsra! Minél több a kielégítetlen szükségleted, annál nehezebben fogsz tudni a stresszel megbírkózni. Sőt, a gyerekek is annál elviselhetetlenebbek lesznek. MInél kevesebb a türelmed, ők annál többet követelnek tőled. A költözés igazi rémálommá tud változni, ha az alváshiánytól robotpilótára kapcsol az idegrendszered.

4. Legtöbbünk azért várta a felnőttkort, mert vágyott arra, hogy végre úgy dönthessen, ahogy akar és megszűnjön az állandó kiszolgáltatottság érzése. Az, hogy egyáltalán elköltözünk-e, a felnőttek dolga. Az is, hogy végül melyik házat, lakást választjuk. Ezek túl nagy falatot, túl nagy felelősséget jelentenének egy gyereknek. De kisebb dolgokban, amelyekben érdekeltek, örülnek, ha kikérjük a véleményüket. (pl. Milyen színű legyen a fal a szobájukban?) A választás lehetősége egyfajta kontroll érzést jelent, amitől kiszámíthatóbbnak, követhetőbbnek tűnik számukra a folyamat.

Hasonlóan segíthet egy rajzokkal illusztrált költözési naptár, vagy könyv, esetleg színező, amely az egyes fázisokat ábrázolja. Képzeld el, hogy minden héten váratlanul egy másik munkakörbe helyeznek a munkahelyeden - nos, néha ilyen gyereknek lenni. Folyamatos alkalmazkodás a felnőttek világához. Ha bármilyen módon közelebb tudjuk vinni a gyerekekhez az eseményeket, a számukra értelmezhető módon, az mind a kontrol érzését segíti bennük. Kicsikkel játszhatunk költözőset, amiből kiderül, mit is jelent ez valójában. A maci miközben átviszi teherautóval a bútorait és minden holmiját az új lakásba, szomorú, miközben várja is az új élményeket.
A nagyobbak már jobban bevonhatóak, ha biztosan nem pakoljuk rájuk feleslegesen saját feszültségeinket. Segíthetnek listát, vagy projekttervet írni, kereshetnek hasznos alkalmazásokat, például a lakberendezéshez, de kockás papíron együtt tologathatjátok a lekicsinyített szobában a bútorokat.

Sokat segít, ha a gyerekek napirendje, élete nem változik a költözési folyamat alatt, s ők azok, akik a leghamarabb elfoglalhatják az új birodalmukat. De a véghajrában, a legnagyobb káosz idején mindenkinek az a legjobb, ha a nagyinál töltik az időt.

Pethő Orsolya, pszichológus
www.kolyokszerviz.hu