Írásaim - Kiégés

Kiégett édesanyák - muszáj beszélnünk róla

Klienseim jelentős része kiégett anya. A kifejezést elsősorban a munka világából ismerjük, testi, szellemi, és leginkább érzelmi kimerültséget jelent, de mindez felismerhető az édesanyák körében is. Nem csoda, hiszen hetek, hónapok, sőt évek óta szinte mást sem csinálnak, mint gyereket nevelnek, háztartást vezetnek, és ami a kulcs: igyekeznek mindezt tökéletesen tenni.

Mondhatod, hogy de hát sokan végeznek kemény munkát, tesznek óriási erőfeszítéseket.

A kiégéshez az vezet, ha valaki folyamatosan többet akar adni mint amily van, nem veszi figyelembe saját erőforrásait, saját korlátait, határait. Komoly teljesítmény nyomást helyezve ezzel saját magára, ami kimeríti a szervezetét - minden szinten. Ebben a hajszában nincs nyugvópont, amikor megpihenhetsz, testileg-lelkileg, amikor azt mondhatod: igen, elégedett vagyok! Áthatja a “még mindig nem elég jó” feszültsége, s ezeket a magas elvárásokat tudjuk, hogy nem a társadalom, hanem maga az édesanya állítja saját maga elé.


Honnan ismered fel, ha kiégtél? 

A tünetek egyéni jellegzetességeket mutatnak, de általában jellemző, hogy az illető nem fér hozzá a belső erőforrásaihoz. Így régebben rutin helyzetnek minősülő szituációk, semmiségek is óriási feladattá nőnek, amivel nem tudsz megbirkózni. Az érzelmek addigi működése omlik össze, teljesen kiszámíthatatlanná válnak. Általános, "mindenből elegem van és mindenki hagyjon békén” érzés lesz a kiégett anyán úrrá.

Ez is olyan dolog, ami átmenetileg mindannyiunknak ismerős, ám többnyire el is múlik. Van, aki szuperérzékeny, vagy rendkívül irritábilis lesz, minden apró dologra ugrik, kiborul, mérges lesz, sír. Sokan teljesen merevvé válnak, és ha valami nem pontosan úgy történik, ahogyan azt eltervezte, azt katasztrófaként értelmezi, s ekkor veszíti el belső stabilitását.

Jellemzőek lehetnek a depresszív gondolatok, kiszámíthatatlan, szóban vagy tettekben agresszív, indulatos viselkedés - főként a gyerekkel szemben. Sokan arról számolnak be, hogy érzelmileg eltávolodtak a családjuktól, a gyerekeiktől, kiüresedett a kapcsolatuk. Automatizmussá válik, hogy ellátják őket, de semmi több. Nem képesek irántuk együttérzésre, úgy érzik, talán már nem is szeretik őket.

Hasonlóan, a saját magukhoz való viszonyuk is lehet kiüresedett, idegennek tűnik az arc, ami visszanéz a tükörből, saját reakcióikkal, érzéseikkel, személyiségükkel sem tudnak azonosulni. Ha ez még nem lenne elég, mindezt megfejeli a bűntudat, szégyenérzet a tünetek miatt. Hogy viselkedek? Az önmaga felé támasztott elvárások ugyanúgy nyomasztóak maradnak, s a kígyó saját farkába harap, hiszen innen idult mindez: Kedves férjem, szép, okos gyerekeim vannak, megvan mindenem, mégsem tudok neki örülni. Miért? Boldognak kéne lennem! Rossz vagyok, amiért nem vagyok ettől boldog! Nem érdemlem meg mindezt!

Hajlamosító szokások

A kutatók három, egymással összefüggésben lévő területet találtak, amelyek komolyan hajlamosítanak a kiégésre, azaz minden, ebben szenvedő édesanyára jellemzőek:

1. Perfekcionizmus - azaz tökéletességre törekvés. Az egyik legnagyobb ön-csapda, hiszen ha hiba-mentességre vágyunk, abban csupán kudarcot vallhatunk. Nem létezik, így aztán soha nem is érhető el. Tökéletes anya, gyerekek, otthon, szülinap, élet, test, vacsora - önmagában hordozza az állandó elégedetlenséget.
2. A kiégett édesanyák saját magukra óriási nyomást helyeznek az elvárásaikkal. Az élet minden területén helyt akarnak állni, bármit képesek teljesítménycentrikusan felfogni, még akár azt is, hogyan játszanak a gyerekekkel. Folyton magukat hibáztatják, amiért nem sikerül maradéktalanul megugrani ezeket a magas léceket.
3. Továbbá szélsőségesen eltúlozzák saját felelősségüket gyermekük élete, fejlődése és jövője kapcsán. Meggyőződésük, hogy minden egyes mozzanatuk közvetlenül kihat a kicsik boldogságára, egy-egy elejtett szó miatt rágják magukat hetekig - vajon nem okoztak e ezzel túl nagy sérülést a gyereknek? Mi lesz, ha ezzel örökre elvágják a kicsiket a boldogságtól?


A fenti tünetek és szokások ijesztően sok édesanyára jellemzőek. Sőt, mintha magában az anyai létben benne foglaltatna a kiégés potenciális veszélye. És igen, milyen sok édesanya helyezi saját magát nyomás alá, és vár el magától többet, mint, amit valóban teljesíteni tud. Hányan szoronganak attól, hogy nem csinálják jól, amit csinálnak, ezzel heyrehozhatatlan károkat okozva a gyerekek lelkében. Hányan préselik ki magukból az utolsó csepp energiát és még utána egyet, már felesleges áldozatokat hozva, hogy végre valaki azt meghálája, elismerje. A hála pedig nyilván elmarad.

Mindeközben csorbát szenved saját határaink és korlátaink tiszteletben tartása. Nekem ezt bírnom kéne. A szomszéd nőnek még több gyereke és még kevesebb segítsége van, és lám, milyen jól megy neki. A játszótéren az a csaj le tudott fogyni, akkor én miért nem? Nekem ezt élveznem kéne. Boldognak kéne lennem. De mi van, ha nem?

Ha mások erőforrásainak, sikereinek látványa erőt ad, és azt olvassuk le belőle, hogy igen, akkor nekem is menni fog, ha neki is - az óriási erőt tud adni és érdemes is bátran élni vele. De tapasztalataim szerint inkább önsanyargatásra, önbüntetésre használjuk önmagunk másokkal való összehasonlítását. Szívesen alázzuk magunkat porig vele.

Abba kell hagynunk a szomszéd nő fikszírozását, a hasonlítgatást és kicsit befelé koncentrálni. Mi az, amit én bírok? Mi az, amire én vágyom? Igen, előfordulhat, hogy több gyereke van, kevesebb segítsége, mégis türelmesebb. És akkor mi van? Mindannyiunknak mások az előnyei. Nem mindenki alkalmas hosszú táv futónak, (amihez fehér izomrost többségre van szüség), mert jórészt vörös izomrostok vannak a testében, ezért a rövid távú, gyors, erőteljes mozgások állnak jól az alkatának. Nem vagyunk egyformák az anyaságban sem. Vannak feladatok, amelyek könnyebben, s vannak amelyek nehezebben mennek - mindannyiunknak.

A kiégés egyetlen gyógyszere, ha megtanulunk kíméletesen bánni saját magunkkal, tiszteletben tartva saját korlátainkat, határainkat. Nem kell mindent megcsinálni, azért, mert meg tudjuk. Lejjebb kell adni az igényekből, elfogadni a tökéletlenséget, megszeretni a hibákat, amitől valódibb lesz minden. Mi magunk is. Fel kell fedezni, hogy az anyaság szivárvány színeiből melyeket képviseled, miben vagy Te jó, s azzal megbékélni. Ezt tudom én, és ez így jó!

Mindannyian különbözünk abban is, hogy mik a vágyaink, mi az, amitől jól érezzük magunkat, mi az, ami feltölt minket - ami után jobban esik a szőnyegen autót tologatni, babát fésülni, vacsorát főzni. Ebben sem érdemes a szomszédra tekintgetni, sztenderdet keresni, amihez viszonyulni tudunk majd. A norma belül van, benned, és ha az azt mondja, hogy minden nap futni kell, akkor épp elég nehézséget okoz az, hogy mindezt megszervezzétek, nem kell bonyolítani a helyzetet azzal, hogy ez túl sok, és nem kéne ilyen sokra vágynod. Egyszerűen őrület amit művelünk magunkkal. 

Pethő Orsolya, pszichológus
www.kolyokszerviz.hu 

Kölyök Szerviz / Anya Szerviz Shop

Nem akarok többé kiabálni!

Anya Szerviz kártyák, hogy el tudj indulni a változás útján.  

Ismerős élethelyzetek , megoldási javaslatok, önismereti kihívások, szakmai magyarázatok.

Hírlevél

Iratkozz fel a Kölyök Szerviz / Anya Szerviz hírlevelemre. 

BEJELENTKEZÉS

Ha nevelési gondjaid vannak, kérj időpontot!

ITT ÉRHETSZ EL

orsolya.petho@kolyokszerviz.hu
1027 Budapest, Horváth utca 14. IV. emelet

BEJELENTKEZÉS

+36 20 323 8908

© Kölyök Szerviz

A jobb felhaszhnálói élmény érdekében oldalunkon cookie-kat használunk. A részleteket az Adatkezelési tájékoztató tartalmazza.